Hetente kétszer kijár hozzánk, segít nekünk megtanítani a kutyáinkat azokra a dolgokra, amiket az ilyen kutyáknak csinálni kell.
Szeretem a napokat, amikor jön hozzánk, olyankor érzem úgy, hogy élek, nemcsak a gyerekek, a háztartás és a monoton munka tölti ki az időmet, hanem van valami fénye, izgalma a napoknak.
A fiammal elviszik a kutyákat sétálni ki az erdőbe, ott foglalkoznak velük és nagyokat beszélgetnek közben. Hamza is megkedvelte Őt, alig várja a kutyázásokat és a dumálásokat.
Áthívtam a barátnőmet, hogy talákozzon vele, mert az ő véleménye fontos nekem, Egyébként sem árt egy kis megerősítés, hogy most nem rossz lóra teszek. Eddig minden simán ment és Viki hosszan elcseverészett vele, ami jó jel, mert tetszik neki. Szóval én már csak álmodozom, de nem lehet köztünk semmi, mert... hiába tudom, hogy Citrommal nagyon nem vagyunk egmáshoz valók, és azt is tudom- tapasztalom-hogy nem törődik velem semmit, mégicsak ő a férjem. És a gyerekek is itt vannak. Jó, akkor delete az egész, csak éjszakánkét, amikor már csendes a ház és senkinek nics szüksége rám, kis időt lopok magamnak magamtól , és Rá gondolok. Behúnyt szemmel érzem a pillantását az arcomon és hallom a hangját, ahogyan rám köszön"kézcsókom Hölgyem"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése