2010. június 29., kedd

Osho: Idézet az életről

Az élet egy örökös folytonosság. Semmilyen végcélhoz nem akar eljutni. Maga a zarándoklat, maga az utazás jelenti az életet; nincs hová elérni, nincs végállomás - csak táncolni és az úton lenni, vidáman haladni, nem törődve semmilyen úticéllal.
Mihez kezdenél, ha elérkeznél a végállomáshoz? Senki nem teszi fel ezt a kérdést, mert mindenki próbál valamilyen célt kitűzni az életében. De mit rejt ez magában? Mi lesz, ha valóban eléred az élet célját? Egyszerre nagyon kínosan érzed majd magad. Nincs hová menned... elértél a végállomásra - és az út során mindent elveszítettél. Mindent el kellett, hogy veszíts. És most ott állsz meztelenül a célban, és úgy nézel körül, mint egy idióta: mi volt az értelme ennek az egésznek? Annyira siettél, annyit aggodalmaskodtál, és ez az eredmény.


Az idézetetre nem én találtam rá, hanem Lili, A Fény és árnyék szerzője.
http://fanny-onewayticket.blogspot.com/2010/06/osho-idezet-az-eletrol.html#comments

Képek

Nincs szó, amely lefesthetné a Hargita meséjét.
Pár pillanatkép a tájról, amelyet annyira szeretünk!









2010. június 28., hétfő

BIO környezet

Úgy 22 éves korom óta figyelek arra, hogy mit eszünk és iszunk. Folyamatosan olvasok a természetes táplákozás előnyeiről, az organikus ételek jelentőségéről.
Nem is emlékszem, hogy mióta nem iszom cukros üdítőket- Colát sem- , sőt, az ásványos vizekből is leginkább a szénsavmentes vizeket fogyasztjuk.
Szóval eddigi életem során is nagyon odafigyeltünk a BIO életmód betartására, de azért akadtak kilengések. Én néhanapján elszívtam egy cigarettát, és párszor ettünk étteremben, sőt gyorsétteremben is. Szerencsére itthon már nincs virsli, szalámi és májkrém. Ha májkrémre vágyunk, azt én készítem el, a virslit nem szeretjük és a szalámi is annyira mű, hogy inkább pfuj...
Mivel Citrom jó 25 éve vendéglátózik, én aztán igazán tudom, hogy az étteremben kapható étel, legyen az bármilyen szép is, nemhogy nem jó minőségű, de nagyon sokszor a lejárt, vagy majdnem lejárt szavatosságú husiból készül, a legolcsóbb zöldségfélékkel, silány minőségű tejtermékekből, persze bőven meghintve jobbnál jobb fűszerekkel (pontosabban "e"-s fűszerkeverékekkel), hogy ne érezze kedves vendég a minőségbeli  hiányosságokat.
Ma reggel órta pedig egy tökéletes változtatást ütemeztem az életünkbe.
A Gyógyítótól rengeteg gyógyteát és ayurvedikus gyógyszereket kaptam, amelyeket ma felcimkéztem, melyik kié és mennyit kell a reggeli , mennyit az esti teába főzni.
Én és Doma szívdiétára lettünk "szorítva".
Nem volt utálatos, és nem mondta, hogy rögtön és azonnal foggyak le 100 kilót, azt mondta, 1-2 kiló leadása megkönnyítené a szívem munkáját. Ugyanakkor a szívdiéta betartása esetén legalább 10 kg-t fogok fogyni, az az érzésem. Mondjuk rám is fér.

És nics több kilengés. Mindent lehet, de ami nagyon tilos, az az éttermi, gyoséttermi ételek fogyasztása, az "e" tartalmú késztermékek elkerülése pedig kötelező. Nehéz lesz a gyerekeket leszoktatni a Mekiről és a pizzáról...persze pizzát én is nagyon jól sütök..BIO környezetet kell teremtenünk magunk körül. Mert én féltem a gyerkőceimet a betegségektől, és féltem magamat is, szeretnék sokáig megmaradni nekik, s a jó régi bölcs mondás szerint "az vagy, amit megeszel".
S mi nem szeretnénk Colává és műételekké válni...

Lassan a szopizást is be kell fejeznem, mert a cicikre már más feni a fogát...szóval Nimi is beáll az organikus táplálékfogyaztók táborába.

Mai menü:
Reggelire gyógyteák és némi erdélyi sajt (kv megszüntetve, esetleg koffeinmentes, ha holnap nem felejtek el venni)

Ebéd: Pangasius filé zöldfűszerekkel és fokhagymával, kevés olívával és csipetnyi sózott vajjal fóliában sütve, Jázmin rizs lestyánnal és zöldpetrezselyemmel ízesítve, sült paradicsom és paprikasaláta, kefírrel és maradék medvehagymával keverve.

Vacsora: Uborka, paradicsom, túróval és joghurttal,
-a gyerekeknek graham lisztből sütök narancsos gyümölcsös muffint, mindenkinek 2-2 darab
Esti gyógyteák
A nap folyamán pedig sok-sok finom tiszta víz!

Jó étvágyat-egészséget Magunknak!

Nagyküküllő


Mielőtt indultunk Erdélybe, azt gondoltam, hogy egy pillanat alatt elmúlik ez a hét és már indulunk is vissza.  No, ez történt.
Igaz ugyan, hogy véges-végig esett és a nap még csak ránk sem nézett, mégis olyan hamar elszállt ez a hét, hogy már itthon is vagyunk. Itthon...Domának honvágya van vissza Zeteára, én pedig csak nyelem a könnyeimet.
Hét nap, csupán hét nap és máris úgy érzem, hogy semmi keresnivalóm nincs itt. Le sem kell húnynom a szemeimet ahhoz, hogy a Hargita édes zöldjét, a dombok-hegyek vonulatait lássam magam előtt, és persze a kora reggeli párát, amely kanyarogva száll fel az égbe a buja fenyvesekből.
Az eső ellenére sokat mászkáltunk, megjártuk a medvék birodalmát, a Madarasi Hargitát is. Finom szilvapálinkát kóstoltunk a menedékházban és próbáltunk betelni azzal a varázslatos látvánnyal és érzéssel, amit a Hargita nyújt...nekünk...
Családi napokat tartottunk, hiszen kicsi fiam családja kinn él Csíkszeredában, jó volt látni őket és jó volt, ahogyan lassan, tapogatózva (székely ember módján), de elkezdenek bízni bennem és szeretnek!
Találkoztunk egy Gyógyítóval is, aki természetfeletti hatalommal mindent lát és mindent gyógyít. Kissé hitetlenül mentünk el hozzá, de Trisznek annyira fájt a gerince, hogy három napig nem tudott lábra állni.
Gondoltam, hogy veszíteni semmit sem veszíthetünk. Az első kezelés után egészen jól érezte már magát, a második kezelés óta pedig kutya baja sincs!
Barátnőm nem mert átjönni velem hozzá, mire a Gyógyító megkérdezte, fél e ugye, a barátnője? Megmondjam e innen, hogy mi a baja? A melle.
A barátnőm két éve mellrákos lett. Szóval...
Én kértem, hogy ha valami gyógyíthatalan betegséget fedezne fel nálam, akkor ne szóljon..inkább nem akarom tudni.
Nem, Magának gyönyörű az aurája, már tegnap, amikor itt volt, akkor láttam, szóval nincs semmi komoly baja. Csupán ne fogjon kezet az emberekkel, mert olyan könnyen átadja a jót magából a többi embernek! és aki nem szereti magát, az levesz az aurájából, levesz az energiáiból.
Mindenesetre egy dupla kezelést kaptam..mert valóban, az utóbbi időben sokan, sokat vettek el tőlem...bőven volt mit pótolni!

2010. június 20., vasárnap

Készülődés

Megy az idő, mit megy, rohan! Lassan a lefelé menetből elindultam felfelé. Talán.
Szombaton a középső fiam ballagása, aztán délután az "újdonsült"rokonsághoz megyünk vendégségbe.
S amire már hetek óta uuugy készülök, az a vasárnap, amikor indulunk a Hargitára.
Az ajándékokat már szinte mindenkinek megvettem, pár apró dolog hiányzik csak.
Holnap elkezdem pakolni a ruhákat. Amint hazaérek, nyitok egy új fotóalbumot a nyaralás képeinek, s remélem, hogy nyitok egy újabb fejezetet az életemben is. Megérzés, de hátha bejön.