Drága Levente Atya adta nekem sok-sok évvel ezelőtt, most találtam meg pakolás közben.
És Isten azt mondta: nem! /Ismeretlen szerző/
Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
De Ő azt mondta, nem.
Azt mondta, hogy a büszkeségemet Ő nem veszi el,
Hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem
Legyen egészséges, de Ő azt felelte: nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges,
A teste átmeneti.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
De Ő azt felelte: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke,
Nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
De Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, áldását adhatja,
A boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
De Ő azt mondta: nem.
„A szenvedés eltávolít a világi dolgoktól,
és közelebb visz hozzám.”
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
De Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom.
De Ő hajlandó megszervezni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretnem úgy,
Ahogy Ő szeret engem.
Erre azt felelte: ”Látom, már kezded érteni.”
Kértem erőt…
És Isten adott nehézségeket,
Melyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet…
És Isten adott problémákat,
Hogy megoldjam őket.
Kértem bátorságot…
És Isten adott veszélyeket,
Hogy legyőzzem őket.
Kértem szeretetet…
És Isten küldött gondterhelt embereket,
Hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyeket…
És Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam,
Megkaptam mindent, amire szükségem volt,
Az imáim meghallgatásra leltek.
