2010. május 29., szombat

MrDog 16

Lassan elmúlsz belőlem. Annyit vártunk egymásra, hogy még én is kihúnytam, pedig azt hittem, ez örökké fog tartani. Amikor utoljára beszéltünk, sok mindent tisztáztunk, de talán nem mindent. A fennmaradó részt azonban már csak az idő rendezheti, mi ketten nem tudjuk, ez azért nyilvánvaló.
Az érzelmeimről egyszerűen nem is tudok beszélni, azt sem tudom, mi ez, amit érzek. Olyan , mintha mindenem fájna, amikor Rád gondolok. Próbálom elbagatellizálni a dolgokat, de tudom, hogy ez csak a tehetetlenségem álcázása.
Igen , az vagyok, mert bár talán csak a kezemet kellene kinyújtanom és itt lennél velem, mégsem tudok lépni Feléd. Valmi visszatart. És nem tudom, hogy mi az.
Abba is hagyom ezt az egész írást Rólad és rólam, mert nincs értelme , hogy kínozzam önmagam. Tulajdonképpen Juniornak szerettem volna megörökíteni valamit Belőled, ha esetleg nem lesz alkalmam arra, hogy ezt elmeséljem neki. Ami fontos volt, azt már leírtam, a többi csak rontaná az összképet, kihagyom.
Téged pedig elraklak a szívem legmélyére, MrDog.



" and it's only love and it's only love,
That can brake a human being
and turn him inside out.
that can brake a human being
and turn him inside out."

MrDog 15

Úgy látszik, hogy ez a dolog folyton ismétli önmagát. Már megint nem bírom nélküle, pedig olyan szilárdan elhatároztam,hogy ki kell tartanom. Legfőképpen miatta, mert nem akarok neki rosszat, s az én életem még annyira képlékeny.
Visszament Erdélybe. Én pedig utána.
Összepakoltam a holmikat és pénteken este hatkor indulok. Egy barátom is jön velem - a gyerekeken kívül természetesenm - mert van ott Hargita megyében valami háza, amit szeretne megmutatni nekem.
Debrecennél már izgultam, mert alig vártam hogy a határt átlépve már román telefonszámról küldhessek neki sms-t,  bizonyítván, hogy nemcsak szöveg volt, de valóban utána megyek. Nagyváradon elküldhettem az sms-t, és szépen haladtunk az ország belseje felé.
Vidám hangulatban utaztunk, sok-sok jó zenét hallgatva és már végre mindenki elhitte, hogy távol vagyunk otthontól, távol a "harcmezőtől", ez pedig olyan elemi felszabadító érzéssel bírt, hogy mindenki fel volt doba, de úgy igazán.
A Királyhágón megálltunk inni valamit és színes ruhákba öltözött P.I.M.P-ket láttunk hatalmaz Mercedes limuzinokból kiszállni, a barátom mondta, hogy ők a futtatók (finoman kifejezve), én eleinte azt gondoltam, hogy valami jelmezes felvonulás résztvevői. Úgy néztek ki, mint Snoop Dogg.
Hajnali egy felé mindenki elaludt  rajtam kívül és végre én voltam egyedül a gondolataimmal és persze a vággyal, hogy mielőbb odaérjek Hozzá.
Reggel ötre értünk Zeteára, ahol először jártam életemben. Hatalmas távolságok amelyek a zöld minden árnyalatát lefestik, karcsú fenyők, párás tisztások, az összhatást a lila-fehér virágú bogáncsok sem zavarják meg, valahogy annyira illenek a tájba. Tökéletes. Nem rendezett tökéletesség, mint mondjuk Ausztria vagy Németország, hanem a természet alkotta díszlet tárult elénk, amihez nincs semmi fogható.
A faluba vezető úton hirtelen hatalmas tehéncsorda jelent meg és jó ideig velük együtt haladva tettük meg az út felét.
Ő már várt ránk. A találozásunk olyan mesébe illő volt, hogy szinte éreztem a hol volt hol nem volt és boldogan éltek, míg meg nem haltak  érzetét.
Az első éjjel tisztáztuk, hogy senkivel nem történt "semmi", amíg külön voltunk, tisztáztuk, hogy mostantól mindíg és mindent csak együtt, nincs Te és én, csak mi és örökre. Komolyan is gondoltuk.
A következő napokban végigjártuk a víztározó környékét, Sikasszót és Ivót, néha otthon hagytuk a gyerekeket és csak ketten jártuk az utunkat.
Éjszakkánként kinn feküdtünk a fűben és a csillagos égboltot és a másikat csodálva  szerettük egymást. Soha előtte  ilyen fényesen ragyogó csillagokat nem láttam, és valahogy minden olyan óriásinak tűnt nekem akkor.
Elvitt az Anyukájához és bemutatott a családjának, akik kissé tartózkodóan, de nagyon aranyosan fogadtak. Elmentünk Csíksomlyóra, ahol egy óriási - talán tölgyfa- alatt azt mondta, hogy szeretne feleségül venni ott, a csíksomlyói kápolnában.
Akkora lázban égtünk, kész csoda, hogy nem emésztett fel minket a tűz. Nem tudom, mikor és ki volt a lázasabb, de emlékeim szerint Junior a Nagyküküllő feletti erdőben született meg, legalábbis, ami a méhen belüli élet kezdete.S mert egyformán és annyira szerettük egymást, Junior mindkettőnkből a legtökéletesebb tulajdonságokat kapta, érzelmekkel teli, érzékeny, tökéletes emberke. Persze korai még Junoirról beszélni, mert a tényleges megszületéséig jó nagy idő telt el. De ami akkor és ott történt, akkora hatással bírt rám, hogy talán egész más irányt vett az utam, az az út, amit most járok. Ő már nincs velem, vagy én nem vagyok Vele, de az életem más lett, végre úgy élhetek, ahogyan mindig is szerettem volna, korlátok nélkül, szabadon a nagyvilágban.

MrDog 14

Több nekifutás és ugyanannyi szakítás. Nem játék volt ez,egyáltalán nem, egyszerűen én gyengének bizonyultam. Bedőltem Citrom színjátékának és engedtem a megfélemlítésnek. Próbáltam lavírozni  két énem között. Az egyik az Anyaság, a másik a Szerelmes nő. Mindkettő én voltam, de nem engedtek dönteni a kettő között. egyáltalán miért kell nekem dönteni ebben? Lehetnék egyszerre mindkettő. Ő szereti a gyerekeimet és azok is őt, elfogadja őket, sőt tud velük bánni, játszani, de én tudom, hogy nem foszthatom meg Citromot a gyerekeitől. Annyira szereti őket. Mit tegyek? Nem tudom és már belefáradtam az egészbe. Néha már a szerelem is fakóbbnak tűnik, mert az agyam állandóan csak zakatol. Lelkiismeret furdalás, hogy felbontom a házasságunkat, hiszen Citrom azt mondja, ő megváltozott , már nem kell neki senki más, csak mi, a családja s legfőképpen én, a felesége.
S az állandó menekülés...félek, féltem a kicsiket, energiám elfogyott, már a szerelemhez sincs erőm, a szexről nem is beszélve..
Én nem szeretem Citromot, ebben biztos vagyok, de lehet, hogy a családot egyben kellene tartanunk, nem tudom.

MrDog 13

Annyi elküldetlen sms van a telefonom memóriájában, hogy lassan megtelik. Nem, nem küldöm el neked, mert nem akarom összezavarni az életedet újból.
Barátnőmmel rendezvényre készülődtünk, új a sminkünk, szép új fekete felsőket vettünk magunknak az Orsay-ban, szexis és elegáns. Elegáns a hely is az, ahová megyünk csokizni.
Ketten cuccolunk be megint több száz kiló anyagot és eszközt, a liftben végigfolyik arcunkon a langyos veríték , elmosva az Astor alapozó fényét. Elkelne egy férfi kéz.
Már elindítottuk a csokiszökőkutat, amikor csörög a telefonom és lemegyek a rendezvényhelyszín bártermébe, mert jön I. , a grafikus, pár dolgot meg kell beszélnünk a honlap miatt. Csak futólag mertem megkérdezni tőle, hogy mi van Vele, mikor látta, jól van e. Próbáltam úgy beszélni, mintha nem is érdekelne, csak udvariasságból érdeklődnék.
Ittunk egy kávét, mindent átbeszéltünk és I. elment. Lassan kiléptem az utcára, elbambulva haladtam végig a járdán.  A sarkon állt valaki.
 Ő volt, vékony fekete póló volt rajta a kissé szeles időjárás ellenére, óriás szemét rám emelte, megfogta két kézzel az arcomat és erősen  szájon csókolt. Olyan erővel húzott magához, hogy azt hittem, összeroppanok és amikor először engedett levegőt venni, akkor ezt mondta: Szeretlek Blaskó Erika, és nem akarok nélküled élni.
Olyan banális ez így leírva, de tudtam, hogy minden szó igaz. Biztosan lehetett volna költőibben fogalmazni, de éppen így volt eredeti és komoly ez a mondat. nem színezte, csak mondta, amit gondolt. És csókolt.
.
Repkedtem, hirtelen felszabadító érzés tört elő a mellkasomból, mintha eddig valaki ült volna rajta és most végre felállt rólam,  leheletkönnyűnek éreztem magam és tudtam, hogy én sem akarok élni Nélküle.

A sors targédiája, hogy Citrom akkor ment el az Andrássy úton, amikor mi megcsókoltuk egymást.
A kálvária újra elkezdődött, de már egy következő szinten játszódott. Egy még durvább szinten.

MrDog 12

Harc az életem, Citom és az Ő harca. Citrom agresszív és hatalmaskodó, ő pedig nem tűri ezt, de tudja, nem tehet semmit, még nem. Ő kéri, hogy ne vegyem fel a telefont, de én úgy gondolom, hogy ezt nem tehetem meg, közös gyerekek, közös üzlet, Ő kéri, hogy hívjak rendőrt, ha ránk tör, én úgy érzem, ezt nem tehetem meg vele,végül is a gyerekeim apja, várjunk még kicsit, hátha elmúlik ez az egész, Békét akarok.
S kettejük kereszttüzében állok én, próbálom elhárítani a lövéseket, de a golyók többnyire engem találnak el. Fáj, ha Ő talál el, de még jobban, ha Citrom.
Ezt én nem akartam, ezt nem is lehet elviselni, ezt a gyerekeim nem nézhetik és élhetik meg, tudom, lépnem kell.
Szakítok Vele. Nem könnyen enged, próbál meggyőzni csókkal, szóval, harcol, de döntöttem. Végül is Anya vagyok elsősorban. Hazaköltözöm. Kiábrándultan és félholtan, de hazamentem, vissza az otthonomba. Kértem Citromot, hogy a gyerekekre való tekintettel ne öljük egymást tovább, próbáljunk meg lassan kimászni ebből az egészből és váljunk el csendesen. Nagy a ház, elférünk benne úgy, hogy nem is kell találkoznunk.
Három nap telt el. Üresség vesz körül, nem látom az utcák színét, nem látom az emberek arcát,  és tudom, hogy Te nem lehetsz velem. Nincs értelme semminek Nélküled. S ezek nem üres szavak. Megszűntem. Gépiesen végzem a dolgomat és lépek előre, de nem haladok.
Az én szemem még mindíg csak Téged lát, Szerelmem.
Negyedik éjszaka Citromon elhatalmasodott a féltékenység és olyan iszonyatos balhét rendezett, amit egyszerűen képtelen vagyok leírni. Erőszak, brutális erőszak, talán ez a helyes kifejezés. Már ő maga is belátja, hogy nem maradhatunk egy házban, így most ő költözik, én maradok a gyerekekkel.

MrDog 11

Szeretem az arcát, imádom a szemeket, amik rámnéznek belőle. S ha ez nem lenne elég, akkor itt van az érintés, amely nem csupán két test találkozása, hanem olyan kontaktus, amely magában hordozza a szerelmet, a szenvedélyt , a vágyakozást és a létezést .
Először szeretek valakit úgy, hogy teljesen feltárom előtte önmagam, nincs olyan vágyam, amit nem tudok megmutatni neki, s neki nics olyan álma, amit valaki más tudna megvalósítani .
A szerelmes szex egy valódi elragadtatás, amelyben nincs már kezdet és vég, nicsenek tabuk, csak érzelmek és érzések. Azért kell, hogy olyan erősen húzz magadhoz, mert így sokkal közelebb lehetek hozzád, még, még, egészen közel, hogy szinte ugyanazzá válj, mint aki én vagyok és én is megszűnjek létezni egymagam.

Utólagos hozzáfűznivalóm:
Effajta érzéki átszellemülést az ember kizárólag olyan személlyel való együttlét alkalmával élhet át, akihez nagyon-nagyon ragaszkodik. Sőt, mondjuk, akit szeret. Olyan partnerrel, aki bármikor helyettesíthető, lehetetlen hasonlót érezni.
Legalábbis szerintem.

MrDog 10

Mialatt én egyre nagyobb szerelembe estem Vele, itthon zajlott az élet.
Citrom mindenáron szerette volna bebizonyítani, hogy ő csakis engem szeret. Próbálta elhitetni velem, hogy az egész egy nagy félreértés-félrelépés volt, csupán egy bosszú, egy düh, dac, bármi, csak higgyek neki és felejtsük el az egészet, hiszen nem olyan nagy ügy.
Én azonban nem akarom elfelejteni, és végre itt az idő, kiléphetek ebből a rossz, régóta rossz házasságból.
Szeretnék független lenni, beosztani magam a pénzt, amit keresek, eldönteni a fontosabb dolgokat egyedül, és legfőképpen nyugalmat akarok.
Találtam egy lakást, nagyon jónak tűnik, gyorsan ki is vettem és elköltöztem otthonról, természetesen a gyerekekkel együtt.
Olyan furcsa volt így élni, ennyi közös év után, Citom nélkül.
Munka után ugyanúgy főztem, mostam, rámoltam, de nem az én otthonom volt ahol éltem, s bár erősen hatott rám az újdonság varázsa, valami hiányzott mégis.
Az esték viszont csodálatosak voltak!  Ő minden este nálunk volt. Nem csináltunk semi extrát, filmeket néztünk, sztorikat meséltünk egymásnak és a gyerekeknek az életünkből, finoman és óvatosan tervezgettük a jövőt, boldogok voltunk.
Sétáltunk a városban céltalanul, minden sarkon és félsarkon megálltunk csak azért, hogy átölelhessük egymást. Nem terveztünk és csináltunk programokat, mert mi ketten voltunk egymás legfontosabb programja. Nem lehet betelni csak úgy , ha elér a szerelem.
Összeköltözésről szó sem eshetett,  mert Citrom nem engedte. Tudom, így kimondva ezt, főképpen ennyi év elteltével meglehetősen furcsa, de akkor , nekünk ez "parancs" volt. Féltük Citromtól. Minden este jött és verte az ajtót, befenyített minket, nem apró fenyegetésekkel vagdalózott, hanem komoly, és súlyos tetteket ígért, ha nem "állunk le " egymásról.
Egy nap a gyerekek nála aludtak, mi dolgoztunk, két nagy rendezvényünk volt éjjel.
Holtfáradtan értünk haza  de közben felspanolva magunkat a tudattal, hogy végre kettesben, Citrom nélkül tölthetünk egy fél éjszakát, egy álmos hajnalt, egy közös ébredést és ki tudja, hogy mit még...
A közös zuhany után egymásban elveszve próbáltunk elérni a fürdőből a hálószobáig, amikor  hangos dörömbölésre eszméltünk. Ilyenkor a gyomor összerándul, a szív zakatol, rohantam le , és már annyira verte "valaki" kinn az ajtót, hogy tudtam, nemsokára beszakad, de legalábbis a szomszédok rendőrt hívnak. Lehet, hogy jobb lett volna..
Ő gyorsan felkapta a ruháit és kiment a hátsó teraszajtón, azt mondta, tesz egy kört, addig beszéljek Citrommal, hétha utána lecsillapodik és elmegy. Hallottam, amint beindította az autóját, ekkor már nem verte az ajtót a betolakodó.
Elcsendesült a ház, de én valahogyan olyan rosszat sejtettem, fáztam és hideg futkosott a hátamon.
Negyedóra múlva Citrom hívott, hogy menjek ki a Főútra a benzinkúthoz, mert történt egy kis "baleset".
Rohantam, papucsban és egy magamra rántott ingben, az agyamon át- meg átcikázott millió rémkép, a torkomban fojtogatott valami szörnyű gombóc .
Odaérve átöleltem a nyakát és egy töredék másodperc alatt csillapodott bennem a félelem. Nincs baja.
Mint kiderült, kis híján nem lett baja, mert Citrom üldözőbe vette  amikor elhajtott a ház elől, és megkerülvén egymást egy egyirányú utcában frontálisan nekiment. Ő még éppen az utolsó pillanatban lükvercbe tette a Golfot és sikerült annyira hátratolatnia, hogy a frontális ütközést elkerüljék, de mögötte egy másfél méteres beton árok volt, amibe beleesett az autója, s az  autóval együtt ő is. Isteni kegyelem, hogy nem történt semmi baja, bár az autó alja leszakadt.
Citrom ekkor már észhez tért, tudta, hogy ezt most korrigálnia kell. Vontatót hívott, kiszedték a Golfot az árokból és megpróbált beszélni velünk, még akkor is csak azt hajtogatta, neki mennyire fáj az, hogy én elhagytam.
Hazarángatott minket magával, mivel otthon vannak a gyerekek egyedül, üljünk le együtt nálunk,a régi házunkban és beszéljük meg ezt a dolgot.
Mivel a gyerekeim nála, a régi otthonunkban voltak - mit sem sejtve aludtak szerencsére - vele tartottunk és megpróbáltunk beszélni. Benne fel sem merült az, hogy ezek után miről kellene, miről lehetne beszélni egyáltalán?

MrDog 09

Minden nap találkozunk. Nem beszéltünk meg semmit, nem kérdezzük egymást arról, hogy kinek mi van otthon.
Ő munka után jön hozzám , én pedig estig dolgozom, hogy még ott találjon.
4 évvel fiatalabb nálam és 10 évvel fiatalabb a saját koránál. Csupa gyermeki őszinteség és lelkesedés az egész fiú. Nem cirkalmas mondatokban próbálja kifejezni, hogy mit érez, hanem csak annyit mond amikor forrón magához húz, hogy szeretlek Szerelmem. És ez pont elég.
Kettőnk közül én voltam a gyorsabb, türelmetlenebb, mindent akartam az első pillanatban. Kicsit előrefutottam, de hamar utolért. Azt hiszem, nem volt választása, mert én olyan őrült lánggal égtem.
Valahogy átértékelődtek a dolgok az életemben. Nem fontos a hol és mikor kérdés, nem fontos a milyen és a miért. Tudom, hogy biztosan jön, történjen bármi, pontosabban nem történhet semmi, mert mi lettünk a legfontosabbak egymásnak. Csak mi történhetünk.

Az én szemem csak Téged lát.

MrDog 08

Ő nagyon édes volt. Megértő és  jó hallgató, hiszen egész este másról sem beszéltem, mint arról, hogy mit tett velem Citrom. Ezen az estén a csokiszökőkutat szerencsére csak összeszereltük, elindítottuk és késő éjjel kellett  érte mennünk. Addig pedig még hátra volt jó pár óra.

Elvitt magával egy török büfébe, ettünk két gyrost , majd átmentünk a Liszt Ferenc térre egy drinkbárba, ahol én jó pár koktél megittam és közben csak nyomtam, nyomtam magamból  hülyeséget. Ő pedig hallgatott. Olyan szépen és finoman tette ezt. Amikor felálltam, hogy menjünk, nagyon óvatosan megfogta a kezem. Egy pillanat volt az egész.
Fekete hosszú ujjú póló volt rajta és fekete nadrág, fekete a haja és a cipője, minden fekete volt rajta, csak a szeme  csillogott zölden, amikor rám nézett. Olyan a pillantása, mint egy hűséges kutyusé, aki nem tudja levenni a szemét a szeretett gazdiról.

Beültünk az autóba és a Moszkva térnél piros lámpát kaptunk.
"Szerinted nem kellene csókolóznunk?"kérdeztem.
"Nem, én kevés lennék Neked"
"A puding próbája az evés" és megcsókoltam őt. Először lágyan, hiszen első talákozása volt a számnak az övével, majd miután éreztem, hogy jó, nagyon jó úton járok, fokozatosan tovább és tovább tapogattam a nyelvemmel a nyelvét...mikozben ezerrel dudált mögöttünk a sor..hirtelen abbahagytuk, továbbmentünk, fegyelmezve magunkat.
A legközelebbi letérőnél elhajtottunk az útról és folytattuk a félbehagyott csókot, de már lázasan és nem, nem beszéltünk közben a pudingról, csak rólam és róla, félszavakkal és forrón, beleájulva a felfedezésbe, hogy milyen jó ez. Szívtam magamba az illatát, az ízét, a karja melegét és szeme fényét.

MrDog 07

Csalódott vagyok és dühös, zaklatott és keserű, s közben mégis egy gondolat lengi körül a fejemet egész nap, ma este Vele leszek, megyünk egy rendezvényre és most aztán igazán nem kell tekintettel lennem Citromra, bárhogyan alakulhat az éjjelem. Azért előtte még rendezek egy bemutatót itthon...
Illatos fürdőbe vetettem magam, próbáltam relaxálni, de a gondolataimat nem tudtam elűzni a fejemből. Lassan kiszálltam a kádból, puha törülközőbe bújva nézegettem magam a tükörben. Finoman sminkeltem, bár legszivesebben ledér útszéli sminket kentem volna magamra. Fekete csipke melltartó és bugyika, csipkés harisnya, majd a szokásos rendezvény egyenruha, fekete ujjatlan felső és szűk fekete szoknya.
A bőröm illatos és puha volt, egy új, édes púderes illat áradt szét rajta, amikor kiléptem a fürdőből. Clarins, ma is használom.
Bementem Citromhoz a szobájába és érzelmektől mentesen vagy éppen érzelmekkel teli, ki tudja ezt ma már megmondani, finoman simogatni kezdtem a bőrét, lassan és óvatosan , szinte alig érintették őt az ujjaim..
Ne tudta, mi történik, ő azt hitte, azt hihette, hogy megbocsájtok..
Forró reakciójára forró sztriptízt kapott,amibe minden, de minden belefért, csupán a befejezés sikeredett kissé hiányosra...s mivel a bemutató közepén egy vékony selyemsállal kikötöztem kezeitt az ágykerethez, bármennyire is szeretett volna aktívabban részt venni a produkcióban, ezt nem tehette meg. Aztán a dolgok tetőpontján, de a tetőpontra való eljutás előtt egy másodperccel az előadást befejeztem és otthagyva őt kikötözve, kimentem a szobából.
Azt az estét azóta sem tudja feledni...

MrDog 06

Citromnak szeretője van. És nem szerelmes vagy ilyesmi, nem, egyszerűen most éppen ez a lány- a pultoslány-volt kéznél. Legalábbis ez volt a válasza arra, hogy szereti e a nőt.
Teljesen véletlenül derült ki a dolog. Egy elolvasott sms, amit amiatt néztem csak meg, mert Andika, az alkalmazottunk írta, gondoltam, hátha valami gond van, szóval ...
Pont az sms előtt volt egy kis vitánk, amikor is mélyen a szemembe nézve búgta el, hogy ő soha, de soha nem hazudott nekem és nem is csalt meg engem, mert ő szeret. Haha, igen rossz volt az időzítés ehhez a vallomáshoz.
Mondjuk eddig is tudtam, de nem volt bizonyítékom rá, tudtam, éreztem, hogy vannak kapcsolatai, de  bizonyíték nélkül olyan valószerűtlen, hogy van a partnerednek valaki más is rajtad kívül...
Felvonultam egy üveg mézes körtepálinkával és egy doboz cigarettával a tetőtéri dolgozóba, aztán neteztem, ittam, cigiztem, majd ittam, cigiztem és neteztem, végül ittam, igen sokat, de nem tudtam úgy becsípni, hogy ne érezzem a borzasztó magányt és keserűséget.

MrDog 05.

Rettentően elfáradva indultunk el hazafelé.Még Miskolcon bementünk egy benzinkútra, ahol ő energiaitalt kért magának, én pedig egy kávét, a többiek szintén ezt-azt. Zenét hallgattunk, kicsit csendesebbek voltunk, és a hátsók elaludtak. Mi még mindíg Corrs-t hallgattunk és odatekertem a lejátszót a "Runaway"re, amit olyan szívesen megtettem volna akkor, Vele. Reméltem, megérti. Amikor beletekertem a Cd-be, az ujjaim vége érintette a kezét, és a villámcsapás, amely ettől a röpke érintéstől ért, az üléshez feszített. A hegedű csábító, szívbe markoló hangja Andrea Corr érzéki dalával  egy álomvilágba repített, és én nem akartam volna soha többé visszajönni onnan.
Nem történt semmi, vagy inkább minden megtörtént velünk akkor, abban a pillanatban?

MrDog 04.

Főállásban napi 8-10 órát dolgozta egy cégnél, főkönyvelőként. Megterhelő volt a munka és nagyon kevés időt tölthettem a gyerekekkel. Így aztán próbáltam kitalálni valami olyasmit, amivel elég pénzt kereshetek és az időmet is beoszthatom. Így akadtam rá a csokiszökőkútra. Egész jól megy. Maga a rendezvényre járás kifejezetten kemény fizikai megterhelés, mert 50 kilós gépeket meg 50 kiló csokit-gyümölcsöt kell megmozgatni, bevinni, összerakni, kihozni, szóval nem igazán nőnek való, elkelne a segítség még akkor is, ha ketten megyünk (lányok) egy nagyobb rendezvényre. Citrom nem jöhet el velem, mert indulni szeretne  a választásokon a faluban, ez most minden idejét leköti. Attól, hogy ezt tudom, azért a munka még nem könnyebb. Főleg a napi 8 órás robot után.
Amikor szerda este jött hozzánk kutyázni, leült pár percre az asztalhoz beszélgettünk  kicsit és én megkérdeztem tőle, lenne e kedve dolgozni, velem. Volt hozzá kedve. Akkor szombaton kezdünk, este nyolcra kell Miskolra érnünk, találkozunk Dunakeszin 3 kor. Fekete nadrág és fehér vagy fekete felső legyen rajtad!
Elindultunk. Többen voltunk, mert nagy rendezvényre kellett mennünk  és főképpen mert nem mertem kettesben menni Vele. Még négy év távlatából is csak azt tudom mondani, hogy csodálatos utunk volt. Ő vezetett és én élveztem, hogy végre nem félek valaki mellett az autóban. Zenéket hallgattunk, KisPál-t, 50 Cent-et,The Corrs-t.  Ő is hozott Cd ket.. Olyan jó ez! Mi Citrommal soha nem hallgathattunk zenét az autóban, mert ő jobban szereti a híreket és a sportot, bár szerintem ez inkább valami tudatalatti elnyomás benne, hiszen tudja, hogy én meghalok zene nélkül. Ha valami olyan szól a rádióban , amit szeretek, amikor én felhangosítom, ő gyorsan belekezd valami fontos témába és lehalkítja a zenét. Cd hallgatás esélytelen...
Miskocig zenéltünk és én alig tudtam levenni a combján lévő szakadt farmer réséről a szemeimet, olyan szívesen megérintettem volan a a bőrét...semmi többet, de azt nagyon...

MrDog 03.

Hetente kétszer kijár hozzánk, segít nekünk megtanítani a kutyáinkat azokra a dolgokra, amiket az ilyen kutyáknak csinálni kell.
Szeretem a napokat, amikor jön hozzánk, olyankor érzem úgy, hogy élek, nemcsak a gyerekek, a háztartás és a monoton munka tölti ki az időmet, hanem van valami fénye, izgalma a napoknak.
A fiammal elviszik a kutyákat sétálni ki az erdőbe, ott foglalkoznak velük és nagyokat beszélgetnek közben. Hamza is megkedvelte Őt, alig várja a kutyázásokat és a dumálásokat.
Áthívtam a barátnőmet, hogy talákozzon vele, mert az ő véleménye fontos nekem, Egyébként sem árt egy kis megerősítés, hogy most nem rossz lóra teszek. Eddig minden simán ment és Viki hosszan elcseverészett vele, ami jó jel, mert tetszik neki. Szóval én már csak álmodozom, de nem lehet köztünk semmi, mert... hiába tudom, hogy Citrommal  nagyon nem vagyunk egmáshoz valók, és azt is tudom- tapasztalom-hogy nem törődik velem semmit, mégicsak ő a férjem.  És a gyerekek is itt vannak. Jó, akkor delete az egész, csak éjszakánkét, amikor már csendes a ház és senkinek nics szüksége rám, kis időt lopok magamnak magamtól , és Rá gondolok. Behúnyt szemmel érzem a pillantását az arcomon és hallom a hangját, ahogyan rám köszön"kézcsókom Hölgyem"

MrDog 02.

Gyorsan lezuhanyoztam, csillogó testápló, hajszárítás-vasalás, körömlakk, smink, vagy harminc ruhapróba, aztán a smink átvariálása,  végül parfümfelhő lebeg körülettem és indulok, végre.
Egy autókereskedéshez kellett mennem, mert főállásban ott dolgozik.
Kijött elénk és döbbenten láttam, hogy levágatta a haját. Ez nem is Ő!
Mindenesetre így, egészen rövid hajjal még jobban látszik, hogy milyen gyönyörű szeme van. Óriási zöld szempár, amely őszintén és mélyen biztosan az ember szívéig is ellát. Csak nézne jól meg engem...
A kutyáinkkal minden rendben volt, Tumival (aki meg akarta enni Őt) olyan jó barátságba kerültek, hogy Tumi szájából kiveszi a húst. Ilyet! Hihetetlen, mit csinált ez a pasas ezzel a kutyával?
Megint mesélt és én megint csak néztem őt. Elvesztem, elvesztem a szemeiben, a lényében, a kisfiús arcában és a humorában.

MrDog 01.

Elviselhetetlen kánikula volt aznap.A kocsiba szállva teljes hangerőre állítottam a cd lejátszót és gyorsan megpróbáltam hideg levegővel enyhíteni a rettenetes déluáni forróságot. Mire az Árpád hídhoz értem, már minden rendben volt. Péntek este van, én már hazafelé tartok, megy a klíma és én őrült hangosan nagyon jó rapzenét hallgatok.
A testi komfortérzetem helyrebillentése után kezdtem el agyalni azon, hogy mi lesz az idei nyaralással. Imádom Görögországot, csipkés partjait, ezerszínű kékes-zöldes tengerét, de ha nem találunk megoldást a kutyáinkra, akkor hiába minden , nem megyünk. Pedig most pénzünk is lenne rá , nem úgy, mint az eddigi években.
"Kézcsókom Hölgyem" "rendben, ma este kijövök és megnézem a kutyákat"
Kaptam egy telefonszámot, amit fel is hívtam, azt mondják vállalja nehezen kezelhető kutyák megőrzését, tanítását, próba szerencse. 
Nem jött este. Csapkodtam dühömben, de semmit sem értem el vele.Próbáltam kitalálni valami más megoldást a fehér "szörnyetegekre", de semmi okos nem jutott az eszembe.
Másnap ismeretlen szám keltett reggel és a "kutyás ember" elnézést kért a tegnapi estéért, de valami nagyon közbejött neki. Jó. Ma jön, azonnal indul, ha azt mondom, hogy jöhet. Persze, hogy jöhet, bár semmi esélyét nem láttam már a dolognak. Rosszul kezdődőtt, hogyan érhetne véget másképp.
Egy óra múlva beállított egy vállig érő fekete hajú, nem túl magas, vasember alkatú fiatal férfi. Az autójában argentín zászló hanyagul a hátsó kalaptartóra dobva, az autó hátsó üvegén pedig ez állt: Mr.dog. 
Macso szemtelenséggel rendelt tőlem egy kávét, és elkezdett mesélni, mesélni. Mesélni arról, hogy imádja az állatokat és talán egy kicsit tud kutyául beszélni. Hogy vasárnaponként az összes kutyájával úszni jár a Lupára, hogy mit szokott főzni a kutyáknak, hogy van sok befogadott cicája és egy olyan tanyán él, ahol lovak vannak. Közben nagyokat nevettünk és én csak néztem őt...
Az egyik kutyánk kis híján átharapta a torkát. Ő is megtorpant egy pillanatra.
Tudtam, hogy kész, vége a nyaralásnak, de legalább volt egy vidám óránk.
"Elviszem őket"
Pórázt tettünk a kutyákra és ő betette az egyik kutyát a csomagtartóba, a másikat a hátsó ülésre. Címet, telefonszámokat váltottunk és elment. Két hét múlva mehetünk a kutyákért, amikor hazajövünk álmaink szigtéről.
A nyaralás semmilyen volt, már előszele lehetett annak a rossznak, ami utána jött. Sokszor hallgattam zenét a fülhallgatóval a fejemen, a "No promises" számot, és nem értettem, hogy miért látom újra meg újtra Őt magam előtt. Vonzó személyiség, aki olyan természetes módon tud megnevettetni, ahogyan még soha senki, semmi arrogancia, semmi agreszivitás, mégis, olyan biztosan nem félnék semmitől, ha velem lenne. 

2010. május 27., csütörtök

Férjemnek

Nem bírtam rád nézni az ügyvédnél. Lehetséges, hogy 17 évet papírokkal kell befejezni? Várni, hogy  kinyomtassa őket az ügyvéd, felületesen átolvasom, aztán aláírom. Még a te neveddel, mert végül is még az a nevem. Lehet, hogy marad is. Ha 17 évig jó volt...
Különös, hogy egymással kapcsolatban ezt nem mondjuk, pedig 17 évig egymásnak is jók voltunk, bárhogyan is éltünk...
Miért nem ülünk le inkább egymással szemben és miért nem nézünk egymásra? Amit mindíg meg tudtunk tenni, még a legrosszabb időkben is, azt miért nem tesszük most?
Tudni szeretném, hogy neked milyen érzés ez az egész. Mit élsz át, hiszen a te életednek ugyanúgy része volt a 17 év, mint az enyémnek. Nem hiszem, hogy neked annyira egyszerű ez, hiszen tudom, hogy a magad módján ugyan, de nagyon szerettél engem. Ahogyan én is téged.
Amikor elmentél, eleinte azt gondoltam, hogy simán kitöröllek az életemből, és újrakezdem azt. Mármint az életemet, egy újat, nélküled. Csakhogy nem tudlak törölni. Nem, ne érts félre, nem akarlak már téged, mert azt hiszem, hogy az elválásunk nehezén már túlvagyunk, de törölni, azt nem lehet. Ami volt, az megtörtént és te is meg én is egymással váltunk azzá, akik most vagyunk. Feljutottál egy helyre nálam és ott is maradsz. Marakodhatunk, mint a kutyák, megölhetsz egy-egy szóval vagy mondattal, de a pozíciód meg nem inog. Legalábbis most így érzem. Aztán, lehet, hogy az idő majd változtat ezen és könnyebb lesz, ha rád gondolok.
És már nem fogsz eszembe jutni annyiszor csak úgy, nem ütöm be a számodat a telefonomba reflex szerűen és talán megbocsájtok majd neked is és magamnak is, hogy ezt tettük a családunkkal, a gyerekeinkkel.
Légy boldog Citrom, bár én soha nem neveztelek Citromnak, nekem annál az első perctől fogva sokkal többet jelentettél, mintsem olyan néven szólítsalak, amin bárki más szólíthat.
LÉgy boldog, emlékszel, mondtam az ügyvédnél is, hogy nem minden házasság sikerül olyan rosszul, mint a miénk, szóval ...

2010. május 24., hétfő

Blogolók-blogolok

Én nem régóta "blogozom".
Bárki, aki olvassa a blogomat, könnyedén rájöhet, hogy az én indíttatásom mi is volt valójában.
De miért kezd el valaki blogot írni? 
Az első csoport (hadd legyek önző, olyan ritkán lehetek az egyébként) azoknak a blogíróknak a csoportja, akik hozzám hasonlóan üzenni akarnak valakinek, vagy legalábbis bemutatni a dolgok állását a saját szemszögükből. Mert ugye minden éremnek két oldala van, és nagyon sok esetben másképp ezt nem lehet egy másik ember tudomására hozni. Vagy azért, mert nem beszélnek egymással, vagy sok esetben nem is ismerik egymást, csak tudnak a másikról. No, ebben az esetben úgyis keresgélik a lehetőséget az interaktív világban és próbálnak információt összeszedni a másik félről. A hagyományos közösségi portálokon ugyan el-elkaphatunk némi pletyit , vagy szembesülhetünk egymás arcával, ám az néha sajnos inkább csak ront a helyzeten. Emiatt kezdtem el én és szerintem hozzám hasonlóan még sok sok ember (főképpen nőkre gondolok).
A második csoport legyen a nagyon boldog emberek csoportja. Aki repdes, szárnyal, mert úgy érzi, végre révbe ért és övé a boldogság, ami valóban az övé . Akkor éppen. Aki azért ír, hogy megmutathassa a többieknek, a még keresőknek vagy a már elvesztőknek, hogy van remény. Ugyanakkor felmerül bennem a kérdés, hogy miért éppen az éterben osztja meg valaki az örömét, szinte ismeretlenül? Nincs más, akinek ezt elmondhatná? Barátok, tesvérek, szerelem, férj, társ, gyermek. Aki meghallgat és azzal, hogy meghallgat, átéli velem az életemet is, örül, ha én örülök, s velem repül ha én szárnyakat kaptam. Mert ez ugye hozzátartozik a boldogsághoz..
A harmadik csoport a magányt nyíltan vállalók csoportja. Akik merik felvállalni, hogy ha itt nem mondhatják el nekünk, nektek, akkor senki más nem hallgatja meg őket. 
A negyedik csoport azok csoportja , akik elmondhatnák, de mégsem teszik. Nem teszik, mert lehet, hogy olyan dolgokról akarnak beszélni, ami nem illeszthető az ő életükbe. Titkok, vágyak, amelyek sértenék azt, akivel meg lehetne osztani őket. És ők nem akarnak megbánatni senkit, de magukba sem tudják fojtani a mondanivalójukat.
Az ötödik csoportba én most itt azokat sorolom, akik egy naplószerű könyvet írnak, akár a maguk, akár a jövő számára. Mondjuk a gyermekükről, a régimódi "babanapló" helyett egy helyes kis blogot.
És legyen a hatodik csoport az, aki valóban írói vénával rendelkezik. Aki ír, ha rosszkedvű, de akkor is ha jó. Ír, ha sírnia kell, de örömében is tollat ragad.
Ritka az ilyen blogíró.
Aztán, amikor már szépen elindultunk a blogírás útján, indulhat , és indul is a keveredés, a szálak több irányba szövődése. Mert kezdtem azért, hogy üzenjek és láss tisztán, majd egy időre magányos leszek, de végül is kisüt a nap és a boldogságomat is tudatni akarom akkor már Veletek. S ha már egyszer rákaptam az ízére, nyitok egy oldalt a kisfiamnak is. A lényeg, hogy bármi legyen is az, ami miatt elkezdtem, már nem hagyom abba.
Mert kényelmes. Magam mellé teszem a teámat és a délutáni sütés egyetlen maradékát, (nyeszlett kakóscsiga),  és klimpírozok. Menet közben annyi minden az eszembe jut, és van még egy hatalmas előnye: bármikor abbahagyható majd folytatható. Amit a barátainkkal azért -valljuk be őszintén- nem tehetünk meg. 
Visszaolvasható és javíthatunk is rajta. S ha valami mégis rosszul sülne el, hát senki nem mondja, ugye én megmondtam előre?Legfeljebb akkor egy kis időre szünetelek.:)
S mert a kapcsolatok kialakulása közben rájössz, hogy sokkal több olyan emberrel tudsz megfelelően kommunikálni, mint amennyi olyan barátod van, akitől megkapod a megfelelő visszajelzést. 

Nagyon őszinte voltam, remélem senkit sem bántottam meg azzal, hogy azt írtam, amit gondoltam, mindenféle szépítgetés, cicoma nélkül.


2010. május 21., péntek

No promises

Zetea

Annyira fáradt és kimerült vagyok. Éppen válok egy embertől, akivel leéltem 17 évet, határidős munkáim vannak, likviditási problémák álltak elő a cégnél, ahol dolgozom, és amelyeket nekem kell (kellene) megoldanom, ráadásul két hete esik az eső.
Hogy az időjárás okozta depit kicsit ellensúlyozzam, tervezgetem a nyaralást.
Amint vége tanításnak, irány Zeteváralja, Erdély.
Csodálatos hely és jobbnál jobb szállások közül lehet válogatni. Mi egy patakparti faházat választottunk (ahol jártunk már), hatalmas területen hét egyforma házikó áll, apró fakerítéssel elválasztva ugyan egymástól, de az esti baráti sütögetések hangulatát a fakerítésen nyitva álló kapu engedi sejtetni.
Az alsó szinten hatalmas terasz, nappali kandallóval, konyha, fürdő és ha minden igaz már szauna is van.
A tetőtérben két háló-két fürdő.
Népmesék hangulatát idéző nyaralás ez, a látnivalók leginkább a természet által létrehozott gyönyörűségek, amelyet ezen a tájon még nem pusztított el az ember. A hatalmas tisztások helyén nem épült Plaza, a suttogó fenyvesek helyén nincsenek irodaházak. Medvéket lehet etetni, ha valaki nem fél tőlük persze, és gyógyteának valót gyüjtögethetünk az erdőben. A helyiek csak ezt isszák és persze jófajta pálinkát.
Frissen fejt tej kerül a kávénkba és valódi házikészítésű túró-tejföl ízesíti a  túrós csuszát.
Sütni fogunk kürtöskalácsot és kovászolt kenyeret , amit itthon is sütök sokat, de az azért mégsem olyan!
S velünk lesz Valaki....


Úgy várom már, az én lelkem egy része mindig ott van, azon a tiszta, varázslatos Hargitán.


2010. május 5., szerda

Pujo városa

Ezt festettük a gyerekekkel Pujo szobájába, még nincs készen teljesen, de várnunk kell a további "ihletre"

Az igazi és az igaz

"Nagyon sok helyen azt olvasom,hogy az igazit keresik,s ez elgondolkodtató.......Hisz:
Az Igazi szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az Igaz odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz...
Az Igazi megcsókolja a kezed, az Igaz megfogja...
Az Igazi gyermeket nemz, az Igaz felneveli...
Az Igazi álmodik veled, az Igaz virraszt melletted...
Az Igaziba belehalsz, az Igaz meghal érted, ha kell...
Mégis mindenki az Igazit keresi!
Szerintem meg keressük inkább az Igazakat, s szeressük őket úgy, mintha ők lennének az Igaziak"

http://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI