2010. május 29., szombat

MrDog 05.

Rettentően elfáradva indultunk el hazafelé.Még Miskolcon bementünk egy benzinkútra, ahol ő energiaitalt kért magának, én pedig egy kávét, a többiek szintén ezt-azt. Zenét hallgattunk, kicsit csendesebbek voltunk, és a hátsók elaludtak. Mi még mindíg Corrs-t hallgattunk és odatekertem a lejátszót a "Runaway"re, amit olyan szívesen megtettem volna akkor, Vele. Reméltem, megérti. Amikor beletekertem a Cd-be, az ujjaim vége érintette a kezét, és a villámcsapás, amely ettől a röpke érintéstől ért, az üléshez feszített. A hegedű csábító, szívbe markoló hangja Andrea Corr érzéki dalával  egy álomvilágba repített, és én nem akartam volna soha többé visszajönni onnan.
Nem történt semmi, vagy inkább minden megtörtént velünk akkor, abban a pillanatban?

1 megjegyzés:

  1. Ez nem ér! Így szétszedni...., tessék gyorsan-gyorsan írni a folytatááááást:))

    VálaszTörlés