Pár nap és indulunk. Itthagyom a megszokott, mégis idegen arcokat, itthagyom a kertemet, a házat és ki tudja még, hogy mennyi mindent...
Új életünk gondolata lelkesítő, de azért minden búcsú fáj, legyen az ideiglenes, vagy legalábbis annak szánt.
Próbálom ebbe a pár napba belesűríteni azokat az embereket, akiktől fontos, hogy személyesen elköszönjek, hogy beszéljünk és ne csak olvassuk egymást.
Puszilok mindenkit.
Reményik Sándor: Viszontlátásra
Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.
Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év mulva.
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!"
Viszlát Hupsz:) Nem írom, hogy a mielőbbi..., inkább azt, hogy sokáig, nagyon sokáig érezd jól ott magad és valósuljon meg az álmod:))
VálaszTörlés(net, mindenhol van:)
Igen, van, és köszönöm! Milyen furcsa, hogy egy időben leszünk majdnem egy helyen!
VálaszTörlésNagyon kellemes idotoltest kivanok, es +:)a pluszba kepzelj magadnak, amit csak szeretnel:)
VálaszTörlésszia kesobb:)
Köszönöm,a + -ot pedig nagyon köszönöm! Egy ideig nem találtam meg a blogodat,mintha eltűnt volna..szerencsére nem!
VálaszTörlésTöltődj fel jó energiákkal.
VálaszTörlésJó pihenést! Várunk haza!
Neked is köszönöm , Péti.
VálaszTörlés