D.H.

Anything like yesterday, it was just a dream...

Azt kérdezted, hogy miért nem írok Rólad a blogomban. Mindegyik gyerekről van valami, de rólam nincs, ezt mondtad. Elmagyaráztam és okos vagy, tudom, meg is értettél. Ez most Rólad szól, Habika.
Két hete ismerhetted meg a rokonaidat, Óriási sokk volt nekem is, hiszen Apádról már nem sokat beszéltünk.
Amikor megismertem őt, én 18 éves voltam , egy meglehetősen naiv fiatal lány. Ő 34, a követségen dolgozott, akkor még csak egy "kis" követségi titkár volt.
Lassan, de céltudatosan megszerzett  magának, annyira, hogy egy halálos szerelem lett belőle.
Akkor is megszültelek volna, ha tudom azt, amit nem tudtam.
Mindenesetre amikor szakítottam vele, négy év együttélés után, már sejtettem, mi is a helyzet valójában, de a neheze csak ezután következett.
Titkosszolgálat, megfigyelések és tucatnyi olyam dolog, amelyeket szerettem volna inkább kihagyni az életünkből. Mivel Apád nem volt velünk, így sem a testőrséget nem tudta már biztosítani nekünk, sem az ő jelenléte nem védett minket, és nem akartuk, hogy Apád zsarolhatóvá váljon általad. Rettegtem, hogy mi van, ha egyszer csak elrabolnak Téged, csupán azért, hogy Ő megtegye, amit kérnek tőle, érted cserébe.
Megszüntettünk minden kapcsolatot, becsapva a környezetünket és szép lassan Te egy különálló, teljesen egyedülálló emberkévé fejlődtél. Nem apád szemét vagy a nagyanyád mosolyát láttam, ha Rád néztem, nem kerestem a hasonlóságot Közted és Közte, aztán már nem is láttam azt, mert Te a Hamza lettél. Kitöröltem az emlékeimből Apádat és Te egy olyan gyökerek nélküli fiúvá váltál. Nagyon okos vagy, hisz tudod és roppant erős egyéniség, nem is lehettél volna másmilyen.
Tegnap este, amikor sétáltuk az erdőben az újdosült unokatesóiddal és a nagybátyáddal, arról beszélgettünk, hogy ez az egyedülállóságod most szinte egyik pillanatról a másikra megváltozott. Láttam, ahogy Apád testvére megy, ugyanaz a hanyag, laza testtartás, azok a dobálózó léptek, az arcotok döbbenetes hasonlósága az unokatestvéreiddel, szinte félelmetes az érzés, ahogyan a gyökerek nélküli Hamzából egy ugyanolyan gyerek válik, mint más gyerekek, már tudom, hogy mi D...i benned és nem vagy annyira különc és van kihez kapcsolnom újra a mosolyod, a mimikád, a makacsságod és hogy csak neked lehet igazad. Végre hús-vér ember lettél.
Én is tehetek arról, hogy így alakult. Nem akartam látni Benned Apádat, mert tudtam, mekkora veszélybe kerülhetünk, ha másképp élünk, ha úgy tekintek rád, ahogyan normál esetben egy Anya tekint a fiára, ha keresem benned a géneket, a hasonlóságot, és próbálok kapcsolatot teremteni.
Hogy mi lesz ezután?
Mint a rokonaidtól megtudtad, az az ember, akit én ismertem, már nincs, mert amikor visszament nélkülünk, megváltozott. Szerintük azért keseredett meg, mert itthagyta a szerelmét és a fiát, amikor nem tehetett másképp. Tudod, egy másik kultúra az egy igazán más világ. Amit én meséltem a rokonaidnak Apádról és a képek  egy boldog férfit ábrázolnak mosolygós anyukával és egy gyönyörű babával - akit ők ismernek, az egy megkeseredett zsarnok, aki roppant hatalomra tett szert, elhanyagolta a családját és nem látták őt mosolyogni 17 éve. Akkor ment el.

Sajnálom, hogy így esett. Annyira sajnálom. Tégeded elsőrsorban és Őt is nagyon.  És bármit megtennék, hogy ez ne így legyen, de én már nem csinálhatok semmit azonkívül, hogy segítek neked feldolgozni ezt. S kérlek, hogy ne vádaskodj, inkább segíts te is nekem. Hisz tudod, mennyire szeretlek.