2010. július 7., szerda

Elpő lépés

"Anyu, ne add fel az álmaidat." Ezt mondta ma a nagyfiam. És én megtettem az első lépést .
Kibéreltem  egy lakást Székelyudvarhelyen. Nagyon szép, háromszobás társasházi lakás. Mostantól bármikor mehetek, amikor kedvem szottyan. Igaz, hogy az iskola miatt a gyerekeket itthon kell hagynom, de elég nagyok már -Junior kivételével, akit persze viszek magammal- ahhoz, hogy havonta egy hetet egyedül töltsenek. És végül is van egy apukájuk. Őt ugyan még fel kell készítenem a dologra, mármint, hogy mostantól apaként kell helytállnia, amikor én elmegyek. Mondjuk kétnaponta eljön hozzájuk, hoz nekik vacsorát az étteremből, ilyesmikre gondolok, esetleg megkérdezi tőlük, hogy hogy vannak. Az iskolai szünetekben pedig együtt megyünk, az összes gyerek jön velem. Egy hét, tíz nap soha nem elég, éppen csak annyira, hogy elszokjak az itteni rohanástól és beleszokjak az ottani nyugalomba . Amikorra kezdenék belemelegedni a felfedezésekbe, mélyen magamba szívni a friss hegyi levegőt , máris indulhatok haza. Mostantól esélyt adok magamnak  ahhoz, hogy ez másképp legyen. A Karácsonyt már feltétlenül ott szeretném tölteni teljes létszámmal persze, az "elviselhetetlen" hidegben a havas fenyvesek között ünnepelve. És éjfélkor szeretnék besétálni a Csíksomlyói templomba, majd a jégen csúszkálva hazáig nevetgélni és valódi székelykáposztát enni éjfél után. Mert ott ez a szokás. 
Szóval augusztus 01-től már itt islakom és ott is lakom.  Kíváncsi vagyok, hogy honnan hová fogok hazamenni...

2 megjegyzés:

  1. Adja a Jó Isten,hogy sok örömöt hozzon ez az elhatározásod...Kívánok sok szerencsét az új élethez!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen,remélem így lesz.

    VálaszTörlés