2010. április 3., szombat

Szerelmem Hargita

Banálisan hangzik, de előző életemben bizonyára Erdélyben, a Tündérkertben éltem.
Nem túlzás, hogy szerelmem Hargita. Ott él minden pillanatomban, hol szomorún, hol édesen, de mindig eltölt valami érzéssel.
Különösen fényesek a csillagok azon a tájon, ahol Valaki kézen fogott egy éjjel, kihúzott magával a kertbe és felmutatott az égboltra, ahol a magasban milliónyi csillag fénylett a mélysötét égbolton. A csillagok fénye alatt Ő nekem adta az egész világot...
Zubogó patakok, halálos szerpentinek, sűrű fenyvesek, párás reggelek és erősen ölelő karok. Soha nem felejtelek el. Téged látlak a fiam szemében, Téged az ölelő karjaiban.

1 megjegyzés: