2010. április 19., hétfő

Neverendinglove

Esténként vagy inkább éjszakánként, amikorra kellőképpen elfáradva, lefáradva, meggyötörve Magam-Magam már semmihez nics kedvem, de amikor már ahhoz is fáradt vagyok, hogy felemeljem a fenekem a székről és menjek aludni, az utolsó menstváram , hogy beírom a keresőbe azt, hogy Zetea, rákattintok a képek keresésére és várom, hogy elémtáruljanak imádott Zeteám képei, a víztározó, a buja erdők, a mesés zöldek és a szerettet székely arcok. Ez az esti mesém.
Mese arról, hogy hogyan lehet szeretni, hogyan kell egy megalkuvásokba kényszerített helyzetben a végtelenség mellett dönteni. A számban érzem az együtt készített vidám reggelik ízét, a nagy nevetéseket és csiklandós ébredéseket pedig olyan nagyon vágyom vissza! Annyira szerettem és annyira szerettek akkor ott, Zeteán!
Mostanában sokszor értem meg jónéhány szólás valódi jelentését, nem is megértem, hanem inkább megélem őket. Zetea és az emlékeim felidézése során értettem meg azt, hogy mit jelent a "csordultig tölti a szívemet" kifejezés, amely olyan találóan jellemzi azt, amit érzek. Olyan csordultig, hogy ki is csordult...
Az igazi szerelem nem múlik, nem jön helyette másik holnap vagy holnapután. Never ending love.

http://www.youtube.com/watch?v=hLK7yjNJUPg

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése