2010. szeptember 19., vasárnap

Egyenruha

Valami szépet kellene már írnom, de legfőképpen gondolnom. Hiszen annyi blogot olvasok és mind olyan ember tulajdona, aki intelligens, okos, van lelke és tud valamit. Emiatt olvasom őket, és úgy, de úgy szeretem azokat az írásokat, amelyek az igaz érzelmekről, szeretetről szólnak. Nekem viszont nincsenek pozitív gondolataim, a véleményem a párkapcsolatokról egyre sötétebb képet fest. Na azért ez nem jelenti azt, hogy folyton rosszkedvű vagyok és morcos, de amit gondolok, az valahogy annyira távol áll attól, amit gondolnom kellene. Ennek ellenére úgy érzem, most látok tisztán, vagyis kezdem olyannak látni az életet, a kapcsolatokat és azokban szereplő embereket, amilyenek azok valójában.
Két kapcsolat is véget ért az életemben, az egyik ténylegesen megszűnt, mint konkrét dolog, egyszerűen azért, mert akivel vagy aki mellett éltem, az elment. A másik kapcsolat, ami a szerelem volt, négy év alatt kihűlt és elmúlt belőlem. Valami persze itt maradt és örökre itt lesz velem, de az már csak egy olyan heg féle kis vágás a szívemben, ami mindig emlékeztet arra, hogy ez egyszer volt.
Szóval hét hónapja élem a szinglik életét, amit egyáltalán nem úgy élek, ahogyan a szinglik. Nem pasizok ezerrel, nem gyűjtöm a trófeákat. Persze ha adódik valami, azt nem hagyom ki. Ez a valami néha egy szimpla kis randi, néha több annál. Nem vigyázok arra, hogy nehogy megszeressek valakit, nem próbálom az eszemet használni, vagyis teljesen normálisan, egyszerűen járok el. Pontosabban eddig nem vigyáztam! De:

Rengeteg férfi vesz körül, és én faggatom őket, beszélek, pletykálgatok velük.
Az elmúlt hét hónap következtetései a következők:
Igazából sajnos minden hímnemű lény egyforma. A tálalási mód különböző és vannak vérmérsékleti különbségek is köztük, de alapvetően mind ugyanazon séma alapján készült és teljesen egyformán működik. Ezt valahogy eddig nem vettem észre, talán mert fiatal voltam, optimista és legfőképpen mert nem ismertem ennyi férfit, vagy mert ennyi idős korukra ( és koromra), jobban kitárulkoznak előttem, hiszen már őket sem a párválasztás hajtja. És őszinteségük talán még az egyformaságuknál is jobban taszít.

Én ha szerelmes vagyok, nem látok a rózsaszínű ködtől, s mivel nem látok, képzelek. Természetesen nem jót és valóst , s amikor a szerelem elmúlik, akkor többnyire más késő. Nyakig benne vagyok egy olyan kapcsolatban, amiben nagyon nem kellene lennem.

S amit megtudtam a férfiakról, a következő dilemmát indította el bennem:
Most, amikor óhatatlanul egy új kapcsolat küszöbén állok, nagyon kell hát arra ügyelnem, hogy nehogy szerelembe essek, hiszen akkor megint megtörténhet velem az , amiből most szabadulok.
Ugyanakkor ha nem eshetek szerelembe, minek egy kapcsolat? Hogy szexeljek valakivel? Igen, maximum emiatt.
Ördögi kör.
Én akkor tudok jól működni egy kapcsolatban, ha szerelmes vagyok, de szerelmes nem lehetek, mert akkor nem jól mérem fel az illetőt, még egyszer csalódni pedig már nem fér bele az időmbe.
Ha nincs szerelem, előbb-utóbb elindulok megkeresni azt azt, és amikor már csaknem rátalálok, kezdődik az egész előlről, hogy " Én akkor tudok jól működni...de szerelmes nem lehetek..."
Igen, ördögi kör.
Persze - és mindezt annak ismeretében merem kijelenteni, amit megtudtam a férfiaktól a férfiakról- lehet, hogy mindegy, kire találok, hiszen olyan, aki más, nincs köztük....

7 megjegyzés:

  1. Erika! Többször elolvastam az írásod, míg rászántam magam, hogy írjak. Nehéz időszakodat éled, és talán ezért írod azt, amit. Nem akarom, hogy megbántódj, mégsem tudok úgy kilépni, hogy ne írjak. (Ha törlöd nem fogok megharagudni, hisz nem az a cél, hogy nyilvánosan megjelenjen, ez úgyis csak Neked szól). A szerelem és a vakság közé egyenlőség jelet kell tenni??
    "Én ha szerelmes vagyok, nem látok a rózsaszínű ködtől, s mivel nem látok, képzelek....."
    Ezen az egyetlen mondatodon el kell gondolkodnod!!! Vedd le a szemüveged, tapasztalj, ne félj attól amit látni fogsz. Ne félj attól, hogy ha valaki nem azonnal úgy működik ahogy látni szeretnéd nem leszel képes megszeretni, belészeretni. Az első lépést Neked kell megtenni, hogy megváltozzanak benned a dolgok. Ha eldobod a rózsaszín szemüveget és a lányregényt, a szerelem akkor is rád talál. Lehet, hogy az erősebb fénynél jobban látszanak az apró rejtett hibák, viszont a döntés a hogyan továbbra a Te kezedben lesz. Azt hiszem, mikor legelőször jöttél a blogomra, elolvastad a felnőtt meséket, és talán emlékszel még a lyukas korsóra......

    VálaszTörlés
  2. Az előbb megzavartak, és gyorsan elküldtem, nehogy elszálljon, de még ezt a mondatot a végére akartam írni: Attól, hogy valaminek látod a hibáját, nem biztos, hogy kevésbé szeretetreméltóbb, mint a hibátlannak hitt, tehát dobd el azt a rózsaszín szemüveget, gyorsan:))

    VálaszTörlés
  3. Nahát, akkor ide megint visszatért az élet!
    Akkor írom is azonnal, mert máris viszket a tenyerem:-)))
    Hát persze, hogy igen! Naná, hogy úgy van! Mert minden férfi azt akarja! Csakis azt, aztán annyi!!!
    Ezt a régi, karcos recsegő lemezt, Hupszi kedves dobd el, mert úgy jársz, hogy elrontod vele az olvasótűt, aztán hiába fogsz új lemezt felrakni, a sérült lemeztű azonnal tönkre fogja tenni azt, és kezdődik elölről a sercegés, recsegés.
    A fenti megállapítás már ott gyanús, hogyha a férfiak mindig csak "azt" teszik, akkor oda kell egy jó nagy csapat nő is, akikkel ezt meg is tehetik, mert azért kettőn szokott állni az a bűnös gazemberség megejtése is. Vásárt szándékosan nem mondtam, mert az másvalami lenne.
    Mondok én neked valami érdekeset. A férfiak többsége a szövege ellenére, mély meggyőződéssel vallja azt a tételt, hogy a nők, kivétel nélkül, mind egyformák. Ezt azonban egyetlen férfi sem fogja, így a szemedbe elmondani, hanem valami mást fog kieszelni. Hogy mit, az csak a saját fantáziája határozza meg. Lesz ott olyan, hogy különleges vagy, mindig hasonló nőről álmodott, van benned valami megmagyarázhatatlan, ami.... stb.
    Ismerős? És a nők, mondj Te bármit, ezt kivétel nélkül elhiszik, és tudd meg tőlem, hogy azért, mert végső soron ezt is várják el a férfiaktól, hogy ilyeneket mondogassanak!
    Most add össze, számolgasd ki, hogy, az általad is jól ismert könyvelésben ismert jobb és bal oszlop számsorainak végösszegei mindig azonosak. Ha nem találna a végösszeg, akkor valahol a számolgatásba esett hiba!
    És akkor melyik oldallal lenne baj?

    VálaszTörlés
  4. Igen, a rózsaszín szemüveg...azt hiszem igazad van, Lili, és el kellene hajítanom, többé fel sem vennem, de ez egy olyan tulajdonságom, amivel - azt hiszem - együtt születtem. Talán éppen azért adta rám a természet, mert enélkül nem tudtam volna párt találni, hiszen a tisztánlátásból fakadó ítéletem megakadályozta volna ezt.
    Nem írtam tényeket, de nem az a bajom, hogy a férfiak "azt" akarják, egyáltalán nem. Az a legfőbb és szinte egyedüli minőségbeli kifogásom, hogy amíg egy nő szeret, meg sem fordul a fejében, hogy más férfira nézzen, ahogyan én ezt érzem olyankor, hogy "az én szemem csak Téged lát".
    A férfiak viszont, nos, annyira nem tudnak elmélyülten érezni, szeretni, hogy egy csinosabb darab láttán nem fordulna meg a fejükben a másik nő gondolata. Legalábbis ezt hallom, ezt mondja már a sokadik férfi, ha meg nem mondja, hát látni rajta, hogy ugyanígy gondolja. Ez az, ami miatt kell az a rózsaszín lencse, hogy elhiggyem, most, velünk ez nem így van.

    VálaszTörlés
  5. Beszélek okos és kevésbé okos férfiakkal, jó és kevésbé jó pasikkal, nőssel és egyedülállóval,finomlelkűvel és kevésbé finommal,nőgyülőlővel és imádóval egyaránt,
    a nóta mindig ugyanaz..sajnálom.
    Az azonban igaz, hogy az előzmények erősítik jelenlegi "tisztán látásomat", nem is kis mértékben.

    VálaszTörlés
  6. Hupszi, a rózsaszínű szemüvegednek van egy másik bevonata is, amit keserűségnek neveznek. Ezen a durván bandzsító lencsén nézve a dolgokat, tényleg igazad van, mert Te csak arról beszélsz, amit tényleg láthatsz, de inkább érzel.
    Eszem ágában sincs senkit mentegetni, vagy bedöngölni, skatulyába gyömöszölni. Nem erről van szó!
    Hidd el, sem a nők, sem a férfiak nem jobbak, se nem rosszabbak egymásnál. Annyi a lényeg, hogy különbözőek, másképpen reagálnak, másképpen viselkednek betanult, vagy ösztönös szokásaiknak engedelmeskedve.
    Az, hogy ki hogyan fogja magát vissza, hogyan reagál egy másik nemű egyén jelzésére, az nagyban függ attól is, hogy milyen intelligencia-fokon áll, és hogy milyen a vérmérséklete is. Végtelen variáció lehetséges, mindkét oldalon, ezért tökéletes szabály nincs, és nem is lehet.
    A nők érzelmi világa hullámzó, havonta változik, s hogyan tudnak ezzel boldogulni, vagy uralkodni, azt hadd ne részletezzem, mert ez is egyéni dolog, és végtelenül változatos kombinációkat eredményez.
    Férfiak viselkedése kiszámíthatóbb, mert biológiailag stabil hormonháztartással rendelkeznek, amelyik időben csak lassan változik. Ez a kiszámíthatóság adja azt a látszólagos jelenséget, hogy a férfiak mindig...izé, míg a nők nem látnak, nem hallnak, ha egyszer fejüket bekötik. talán igaz lehet, de csak akkor, ha a szemüket is bekötik, mert azért a valóság mást mutat. USA-ban DNS vizsgálatok sokasága kimutatta statisztikailag, hogy "rendes" házassági kapcsolatokban született gyerekek 40%-a nem a "rendes" apák gyereke!!!!!!!!! Ezt az apák nem tudják, és törvény született arról is, hogy orvosi beavatkozási esetekben az illetékes szervek milyen eljárás körülményei közt közölhetik ezt az apával, ha netán szervi átültetés, vagy hasonló körülmény bonyodalmai merülnének fel.
    Ez bizony nagyon érdekes jelenség lehet, és ha már törvény is született ezzel kapcsolatban, akkor tényleg nagyon izgalmas lehet. Kérdés marad, hogy az érintett anyukák "merre néztek" mikor mindez megtörténhetett?
    Igaz, behunyt szemmel is lehet ilyet tenni, de látni is a kellemetlen részeket csak nyitott szemmel érdemes!
    Nos?

    VálaszTörlés
  7. :)))) nagyon jó, tetszik, ahogyan érvelsz..de ezt úgyis tudod.
    Elméleti síkon ez nagyon jó és élvezem is, de a gyakorlat engem igazol. Persze az is lehet, hogy pont olyan férfiakkal vagyok körülvéve - kivétel nélkül!- akikről mégiscsak az eredeti bejegyzésem szerintiek mondhatók el.
    Én nem hiszem, hogy érzelmileg a "normál" kategóriába tartozom, talán emiatt a keserűnek tűnő vélemény.
    És ha egy nőnél elő is fordul az, amiről írtál, valahogy a pasiknál ez a jellemző, és a mennyiség iránti igényük győzedelmeskedik a minőség felett.
    El tudom képzelni, hogy amikor egy nő rájön arra, amire én is rájöttem, elkezd belehúzni a dolgokba és.. bepottyan egy baba..ez nem lehetséges?
    Nálam is kiváltott ez a dolog egy olyasfajta reakciót -eddig még csak elméleti síkon :) vagy inkább :(- hogy jó, ha Ti így, akkor én úgy. Csakhogy, mivel nálam tényleg érzelmi alapokon működnek a dolgok, nem teszem meg, vagy ha mégis, akkor nem veregetem meg a vállam utána..egyszer-egyszer persze megtörténhet és meg is történik az ilyesmi, de nem ilyen vagyok, a kivétel erősíti a szabályt, nemdebár?
    És engem nem a kivételek szomorítanak el, hanem az, ami a kivételeken kívül van, a szabály.

    VálaszTörlés