Rumli

Olyan kíváncsi vagyok, biztosan hamar megöregszem. A kinti lakást még csak képekről láttam és szeretném tudni, hogy milyen is valójában a konyha, a nappali, de leginkább a hálószobám hangulata érdekel. Itthon egyik szobából a másikba vándorolok évek óta, amint megmelegszem az egyik helyen, már ki is kívánkozom, vagy éppen akkorra megtetszik egy másik. Ehhez persze hozzátartozik, hogy állandóan át- meg átrendezem a házat, az alsószinten ugyan fix minden, de a a tetőteret újra és újra felosztjuk egymás között, vagy legalábbis én a többiek között. Most éppen Citrom megüresedett szobája a hálóm, ami eredetileg Trisztáné volt, Citrom után Hamza használta, most pedig én.
Nem is tudom, hogy vigyek e magammal személyes holmikat, azt hiszem nem kell, hiszen éppen ezektől akarok megszabadulni kis időre, látni szeretném, hogy hiányozni fognak e a dolgaim vagy sem. Ha nem , akkor t a l á n vissza sem jövök. Mostantól nem akarok gyüjtögetni semmit magam köré, mert az utóbbi években már zavarnak a felhalmozott "kacatok", de nincs lelkierőm kidobni egyiket sem. 240 négyzetméteren, 7 szobából kettőben csak ezeket őrizgetem. S a kkor még a padlásról nem is szóltam. Nevetséges. Igen, az vagyok.
Annyiszor nekiálltam már, átnéztem mindent, szelektáltam, külön dobozokba és zacskókba tettem a különböző embereknek szánt holmit, aztán szép lassan, úgy dobozokban és zacskókban visszavittem őket a rumliszobákba. Minden maradt a régiben. Pedig már a komfortérzetemet piszkálja, hogy vannak, hogy itt vannak, mégsem tudok megválni tőlük. Olyan érzés, mintha mindíg rendet kellene tennem köztük, a tudatalattimban állandóan kerülgetem és pakolgatom őket, szerintem az agyam egy icipici részének ezzel az állandó "foglalkoztatásával" el is fáradok. Sokan azt mondják, hogy az ember amikor öregszik, gyorsabban fárad, mint fiatal korában, szerintem egyszerűen több az a dolog, amivel az agyunk dolgozik, s főképpen ezek az elménkben eldugott, tárolt lomok, érzelmek, érzések azok, ami miatt fáradtabbnak érezzük magunkat.
Nos, vasárnaptól nem lesz semmi megszokott körülöttem. Egy letisztult világ vár rám, amely megtisztít engem. Tényleg annyira várom, kíváncsi vagyok, hogy könnyebb lesz e így élni. S ha igen, akkor b i z t o s a n vissza sem jövök.

Tapasztalat

"A szex, a fájdalom és a szerelem az emberi lét korlátait feszegető tapasztalatok. Csak az ismeri az életet, aki ismeri ezeket a határokat. Minden más felesleges időpocsékolás, unalmas ismételgetés, öregedés és halál, anélkül, hogy az ember megtudná, mit keres ezen a földön"


Paulo Coelho

"Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált."

Lélekben már nem vagyok itt, sőt fizikai értelemben sem nagyon, keresnem kell valakit, aki segít rendbeszedni a kertet és a házat is. Arra gondoltam, hogy Citromra hagyományozom ezeket a teendőket, a gyerekkekkel töltött hétvégék helyett elszórakozhat itthon, míg én távol leszek. Már az sem érdekel, hogy ebben az esetben Üdvöskével  az én konyhámban főznének, az én fürdőszobámban az én gyertyáim fénye alatt fürödnének. Azért az ágyamat nem szeretném, hogy használják. Nem azért, hogy ők, hanem azért, hogy ő ne tegye, mert tőle minden porcikámmal irtózom.

Ez azonban azt jelenti, hogy már elbúcsúztam a házamtól, készen állok arra, hogy másé legyen, amikor eladjuk. Pár évvel ezelőtt azt hittem, hogy innen már csak az utolsó utamra mozdulok, nah, változott a világ, s vele együtt én is.

Minden reggel, amikor megyek le az alsó szintre, a lépcsőház durva falait érintve búcsúzom a házamtól, mert tudom, hogy lassan el kell válnunk egymástól. A képek a falon, az edények a polcokon, mind jönnek velem, de más helyük lesz és ezt a milliőt már nem fogják mégegyszer újra alkotni, ez csak itt van. Néha felmerül bennem a gondolat, hogy inkább kifizetem Citromot és befejezem, amit be kell, de a következő pillanatban már tudom, hogy nem lenne értelme.

Reményeim szerint többet fogok tudni önmagamről s arról, hogy hogyan tovább, majd ha visszajöttem Erdélyből. Egyfajta menekülés ez innen, ahol már csak apró kis hajszálgyökerek tartanak állva. S a menekülési útirány merre is vezethetne másfelé, mint a Tündérkert irányába. 

Állandóan bástyákat építek magam köré mivel nem szeretek sérülni. Módszeresen azt teszem, amivel "jól" kerülök ki a dolgokból, mert nincs már kedvem letargikus hangulatokhoz és évekhez. Azt hiszem éppen emiatt választottam Erdélyt. Agatha Christíe-től olvastam nemrég, hogy ha valahol boldog voltál egyszer, akkor oda ne menj vissza, mert elmúlik az érzés, ami odaköt. Hát múljon! Talán, ha most huzamosabb ideig ott élek, akkor igen, akkor elmúlik, s a helyhez kötődő boldogság fájó emlékét felváltja valami más, ami pont jó lesz nekem. S ami most pont jó nekem. S ami által újjászülethetek a saját lelkemben.

Olyan zavaros a világ, eddig is az volt, de valahogy ösztönszerűen mindig jó helyre léptem. Remélem, most is ez történik majd.  

MrDog new design finally...

Good Bye

Pár nap és indulunk. Itthagyom a megszokott, mégis idegen arcokat, itthagyom a kertemet, a házat és ki tudja még, hogy mennyi mindent...
Új életünk gondolata lelkesítő, de azért minden búcsú fáj, legyen az ideiglenes, vagy legalábbis annak szánt.
Próbálom ebbe a pár napba belesűríteni azokat az embereket, akiktől fontos, hogy személyesen elköszönjek, hogy beszéljünk és ne csak olvassuk egymást.
Puszilok mindenkit.


Reményik Sándor: Viszontlátásra 

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év mulva.
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!"

Édrkees

Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát melyin serenrodbn vnanak a bteűk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslő és az ultosó bteűk a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteű lheet tljees össze-vabisszásagn , mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennkk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteűt mgaát, hneam a szót eszgébéen.

Készülődés újból

Két hét múlva indulunk. Tegnapelőtt találkoztam a kinti háztulajjal, nagyon kedves, velem közel azonos korú fiatal pár, aláírtuk a szerződést, rendeztük az anyagiakat és kicsit ismerkedtünk egy kávé mellett. Megbeszéltük, hogy ennyi egyelőre elég, a többit majd Erdélyben egy jó kis borozós estén folytatjuk.
Alig kell vinnünk valamit magunkkal, mert a lakás tökéletesen felszerelt. Mindenesetre biztosan beteszem a gyümölcs- és lécentrifugát, a hotpan-t és a goffry sütőt.
Székelyudvarhelyen nagyon jó piac van, olyan régi idők hangulatát idéző, a gyümölcsökön látszik, hogy a kertből szedték és rengeteg zöldfűszert lehet kapni, ami csokrokba kötve fekszik a kofák asztalán. Ugyanígy a gombafélék, életemben nem láttam még ilyet, a csodálatos rókagomba óriási halmokban kelleti magát az asztalokon, olyan furcsa a gyönyörű, élénk narancsszínű gombát egy teljesen hétköznapi fa asztalon látni és nem tálcán, fóliával leszorítva.
Terveim szerint minden reggel megyük piacra, legalábbis minden második reggel. Augusztusban van a málna ünnepe Zeteán, oda átmegyünk és megnézzük, hogy mit csinálnak a székely emberek a málnából. Én frissen szoktam megenni, öntetet (fagyira és sütire) esetleg szörpöt és lekvárt készítek belőle. Azt hiszem, hogy a málna ünnepén új dolgokat fogok tanulni. Mostanában egyébként kedvencemmé lett a málna. Ez az egyedüli gyümölcs, amelynek nem változott az íze a  gyerekkorom emlékeihez képest.
Székelyudvarhely belvárosában találtunk egy jó kis könyvesboltot , ahol régi könyveket is lehet kapni. Magyar nyelvű könyvek, de valahogy mégis más, mint az itthoniak, első dolgunk lesz ellátogatni oda.
Azt még nem tudom egészen pontosan, hogy a munkámat hogyan végzem, ezt még meg kell beszélnem önmagammal és másokkal is, de biztosan meg fogom oldani. Ezen agyalok éjszakánként és amint valami használható ötletem lesz, gyorsan megszervezem az egészet.
Igaz ugyan, hogy kinn is tudok dolgozni, mert gépem és internetem lesz, de van olyan dolog, amihez azért itt kellene lennem. Mindegy, elvégre csupán egy hónapról van szó.
Nem túristák leszünk, hanem megpróbálunk beleilleszkedni az ottaniak életébe, úgy élni, ahogyan ők. Szerintem csakis így lehet megismerni egy országot. Olyan más, amikor egy-két hétre elutazunk valahová és tipikus nyaralók vagyunk. Nem is láthatunk szinte semmit így a  helyből, ahol vagyunk, pontosabban láthatunk szép városokat, üde falvakat , de nem pillanthatunk bele az ott élők életébe, nem érezhetjük át a táj valódi hangulatát. Pedig ez az, amit én keresek, nem csupán annyit szeretnék látni, amennyit a képeken, könyvekből is láthatok, én ennél valami bensőségesebbre vágyom. Remélem lesz is benne részem.